Sziasztok én Elisabeth Doyle vagyok egy hétköznapi lánynak tűnök,de nem vagyok az.VÁMPÍR vagyok,nem is egy fiatal,hanem az 1876-os évektől egy erős,kiképzett és különleges erőkkel rendelkező vérszívó vagyok.Nem akkor változtatott át a teremtőm ilyenné,hanem sokkal előbb.Aki az utamban áll a feladatommal kapcsolatban,nem álok jót magamért,de most térjünk a történet kezdeteihez.
1876-os években....a múltam töredéke...
Már alig vártam,hogy elinduljunk gyönyörű kesztyűket és lovagló ruhát venni nekem édesanyámmal.Indultunk volna,de nem érkezett meg a szalonban,mikor már egy ideje vártam rá,elindultam a szobája felé.Az idő hirtelen hideg és szeles lett a kellemes időből.Nem tudtam miért,erősen lehetett érezni a varázslat illatát.Az eső verte ablakok hangját lehetett hallani az egész házban,szerencsére édesapám nem volt itthon és a komornyikok aludtak mint a bunda.Vagy őket a varázs nyomta el??Síri csend lett,de a félelmetes csendet egy vérfagyasztó sikítás törte meg.Az egész testem beleremegett a félelemtől,egy nagyot nyeltem.Anyám sikítása volt,felismertem volna ezer közül is.Nem mertem még egy lépést tenni felfelé a hosszú lécsőn,de muszáj volt hisz fent tartózkodott az édesanyám.Nagy erőt vettem és elindultam nagyon-nagyon lassan.A kezem remegett a lábam szinte folyékony zselé volt,de mentem előre.Mikor az utolsó lépcsőfokig eljutottam egy esést hallottam anyám szobájából.Félelem szinte átjárta a testemet,de anyukám szobájából jött a zaj,és ami bennem volt bátorság most csak lobogott akár a tűz.Az ablak a folyosó végén kivágódott és a rengeteg szilánkkal vágódott nekem,majdnem leestem lépcsőn,de megkapaszkodtam a korlátba.A ruhám elszakadt,pedig csak tegnap kaptam és nem volt olcsó anyaga.Mérges lettem,és ez még semmi,a hajam is szétjött pedig a szobaleány négy órát foglalkozott vele.Lassan elindultam a szoba irányába,nyitva volt és a zár eltörve.El sem tudtam képzeli mi történhetett.Mikor nagy nyikorgással kinyílt az ajtó,benéztem és egy lépéssel beléptem.Egy könnycsepp gördült le az arcomon és azt követte a többi.Amilyen gyorsan csak tudtam odaszaladtam édesanyám vérben ázott testéhez,ami az ágyon hevert élettelenül és fekve helyezkedett el.A ruhája vértől átázva és szakadtan lógott elernyedt testén.Leültem mellé és az ölembe vettem hófehér arcát ami össze-vissza volt vérfoltokkal csúfítva.A szája már lila volt és felszakadt az alsó ajka,a szeme nyitva volt és üvegesen csillogott előre a távolba.A gyönyörű élettel teli halványzöld szeme most szürkésen és kifakultan nézett rám,a nevetős ajkai helyett egy vonal volt,a gyönyörű barnás bőre hófehéren fénylett és a selymes,gyönyörű csokoládébarna haja most kócosan és vérrel áztatva terült szét az ágyon.Olyan volt,mintha az életet szívták volna ki.Az alkarján karmolások látszottak és a hasán egy két harapás amik mélyek voltak.A nyakát egy két izom szallag tartotta össze a fejével és a testével.Mintha egy állat tépte volna szét.Vér borított mindent.Anyám testében szinte egy csepp vér sem volt,nem voltak aláfutások,jó most jöttem,de nem volt vér a testben.Az ablakból lehetett látni a telihold fényét,de csak egy pillantással dicsértem meg.Hirtelen már nem a fény töltötte be a szobát,hanem egy nagy árnyék.Az ereimben megfagyott a vér,a pulzusom az egekig szállt és a szívem kiugrani kész volt.Az falon előttem láttam körvonalait és azt is,hogy meghajol.
-Tiszteletem Mrs.Doyle.-mondta lágyan,de tudtam nem lehet benne bízni.Nem válaszoltam.
-Nem tisztel meg azzal,hogy legalább megfordul??-mondta egész nyugodtan.
-NEM..-mondtam dühtől vicsorogva.Ő pedig mintha meg sem hallotta volna odajött és maga elé fordított.A haja ébenfekete volt akár a tekintete,de pluszban a szeme vérvörös volt.A bőre hófehér,mint élettelen anyámé,a száját hideg mosolyra húzta.A fogai véresek voltak az agyarival együtt.Meghűlt bennem a vér.
-Veled más terveim vannak ifjú hölgy,mint anyáddal..-mondta és a düh árasztotta el a testem,a szememben az tűz égett.A testem remegett,de nem a félelemtől,hanem attól,hogy az erőmet vissza kellett fognom.A férfi tekintetében láttam,hogy megdöbbent.Nem bírtam visszafogni magam.Akkorát ütöttem rajta,hogy az ablakon kiesett le az erkélyről.Én a gyorsaságommal már lent voltam mielőtt leért volna.Mikor a rengeteg üveg kíséretében földön landolt,már vártam,a dühtől és a döbbenettől már nem is feküdt,hanem két méterrel már előttem állt.
-Nem is hittem,hogy egy olyan gyenge nőnek mint az anyád VOLT, ilyen kis tüzes lánya van.-a voltot megnyomta és egy nevetéssel jelezte,hogy jól hallottam amit mondott.Undorodva néztem rá.Belenéztem a sötét szemébe és vicsorogva mondtam neki.A vámpírfogaim már kint voltak és sokkal hosszabbak,erősebbek és élesebbek voltak mint az övé volt.Erősebb és idősebb voltam mint Ő.
-Meghalsz..-mondtam könnyedén mintha épp azt jelentettem volna ki,hogy hideg van.A döbbenet dermedt az arcára mielőtt megöltem.Karó a szívében elég volt,mindig tartottam magamnál egyet.Mielőtt a teste porrá lett volna,megszólalt nevetve:
-"Nem én öltem meg az anyádat,hanem a Teremtőm,én csak elvégeztem a dolgomat és soha nem fogod megtalálni."-ördögi nevetéssel halt meg.Én dühömben még egyszer belé döftem a karót.Nem hittem el,hogy ez pont velem történt meg.Hirtelen már nem is volt rossz idő,kitisztult az ég és a nap lemenőben volt,pedig nem rég még a telihold fénye töltötte be édesanyám szobáját.Ki bír ekkora erővel??Ki lehet ennek a vámpírnak a Teremtője??Ki lehet??Hogy nézhet ki??-ezek a kérdések tolongtak bennem,de nem tudtam volna megfejteni,hisz nincs miből elindulni.Bokor zörgésre lettem figyelmes a hátam mögül.Mikor megfordultam egy illetőt láttam,de az arcát az erdő árnyéka fedte.A teste izmos volt és széles vállal rendelkezett,a bőre nem volt se fehér sem emberi természetű.A ruhája olyan volt akár az álarcos bálokon a férfiaké.Selymes anyag,drága ruha,kellemes parfüm,díszes díszítés és egy óriási királykék lepel,ami a hátán lobogott,pedig nem volt sem szellő,sem szél.A kezében egy fehér maszk volt.Felvette és kilépett a fényre.A haja neki is fekete volt,akár a halott vámpírnak.A szeme hideg kék volt,csak úgy áradt belőle a varázslat.Nagy hatalma volt,nagyon nagy erők hatalmában volt.
-Kedves Mrs.Doyle,kérem ne álljon az utamba ,mert meghal.-ezt úgy mondta akár én a másiknak mielőtt megöltem.
-Engem nem lehet holmi fenyegetéssel eltántorítani a feladatomtól.Főleg ,hogy szeretett édesanyámat ölte meg.Ezzel nem ér el semmit.-mondtam hidegen és dühvel a hangomban.
-Ön igen határozott nő.Más vámpír más fejvesztve elfutott volna,de Ön nem.Ezért ajánlok magának valamit.Ha megöl egyszer, akkor az anyja újra éled és az erőm az Öné lesz,-ezt úgy mondta,hogy szinte lehetetlennek tűnő feladat lenne- de ha én megölöm magát,akkor Ön élni fog,de akkor az én leszek Önnek a Teremtője és Ön a rabszolgám lesz,na meg az apja élete is benne van a pakliban.-egy gúnyos mosoly terült szét az arcán-Megfelelő???-kérdezte és belenézett a szemembe,de nem hatott rám a varázslata,furcsa volt.A varázslat illatát éreztem,de nem történt semmi.A szemében döbbenet fénye csillogott és az elégedettségé.
-Alig várom,hogy Önt lássam a harcban,igen remek játék elébe nézek.-mondta könnyedén.
-Megfelel..-mondtam de már el is tűnt.A varázslat kellemes illata még mindig érezhető volt,de emberek nem érezték,csak a természetfeletti lények.A szemem most a szomorúságtól még mindig pirosas volt,de még a vámpírfogaim is kimeredtek.Mikor megfordultam a könnyes szememen keresztül láttam az apámat.Nem láthatja meg mi vagyok!!!!De ő csak elém jött és megölelt,nem érdekelte mi vagyok most,szeretett.Megdöbbentem,de nekem sem kellett több,öleltem mert most egy apai ölelés kellett,ami biztonságot adó volt.
-Tudom mi vagy kislányom.-mondta és elhúzódott.Belenéztem a szemébe ami kék volt,tengerkék.Sugárzott belőle a határozottság és a büszkeség.
-Gyere mindent elmondok,de gyere menjünk be.-mondta és a szeme könnyes volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése