A múlt egy tátongó lyuk.Megpróbálhatsz elfutni előle,de minél inkább futsz,annál mélyebben lesz mögötted,a sarkadban lohol.Az egyetlen esélyed ,ha megfordulsz és szembenézel vele.De ez olyan,mintha a szerelmed sírjába bámulnál vagy egy pisztoly száját csókolnád,amíg a golyó sötét fészkébe húzódik,készen,hogy végezzen veled.
Velem végzett.A gyötrelmes fájdalom,a sűrű könnyekbe eresztett szomorúság és a csalódás.Csalódtam magamban,mélyen csalódtam.Mi lett volna,ha hamarabb legyőzőm a félelmem és ott lettem volna??Mi lett volna,ha ott lettem volna???Mi lett volna,ha...mindig ez a ha..
Nem cselekedtem,ezért anyám meghalt.Az én lelkemen száradt minden.Mit is beszélek,nekem nincs is lelkem..
Most már 18 éves vagyok emberi életben.Mi vámpírok addig fejlődünk amíg 19 évesek nem leszünk,nekem van még időm.
*Harry Styles szemszöge ~
Ez a koncert volt életem legjobb napja.A rajongók boldog nevetése,sikítása töltötte meg a teret.Ettől imádtam az éneklést.Mindig emberek ezreinek tudtam boldogságot hozni legalább egy kis ideig.Miután lementünk a színpadról egyből mentünk a hűvös limuzinba.Boldogak voltunk,rengetegen voltak és lányok ezrei vártak ránk.Nekem még nem volt barátnőm,Niallnek sem,Liamnek volt,de sajnos távkapcsolata,Louisnak sem volt,de Zaynnek volt a híres Little Mixből a szöszi Perrie.Mindig veszekedtek,de mindig egymásra leltek,de aztán megint veszekedés lett belőle.Szóval nem a legjobb nekik így,de mindig támogatjuk Zaynt.
Szépek voltak együtt,de ez a sok veszekedés nem tesz jót nekik.Kellemes volt ebben az időben a hideg limuzinban lenni.Italokkal és harapnivalókkal volt teli a limuzin és ki ugrott rá a kajára elsőre??Niall,ez nem kérdés.Zayn meg pörgött mintha egy karton energiaitalt ivott volna.
-Na hova megyünk???-kérdezte Zayn vidáman és egy pezsgős pohárral a kezében.
-Én tudok egy jó helyet mára,izgi lesz.-mondta Niall és ördögi fény csillant a szemében.A sofőrnek szólt,hogy hol tegyen ki.Mikor kiszálltunk megdöbbentünk.A hely nem is volt nyüzsis,és ez pont jó volt.Nem volt sehol riporter,se kamerás,se lesifotós.Bementünk.Épp leültünk és bejelentés történt.
-Kedves Hölgyek,Urak és Fiatalok!!!Köszöntsétek "Az álarcoslányt"!!!-mondta és lejött a színpadról.Ujjongás lett úrrá az egész étteremben.Mikor megláttam mitől ez az ujjongás,eltátottam a számat.Egy gyönyörű lány lépett ki a színpadra.A haja szőke,göndör hullámokba hullott a vállára,olyan volt a fényben akár a glória ékesítené.A bőre fehér és törékenynek tűnt,de ami volt a szemében tűz,csábító mégis éget.Gyönyörű volt az alkata,szép hosszú lába volt,domborulatai nem nagyok,de nem is kicsik.A ruhája gyönyörű vajszínű ruha volt,ami rövid,de nem mini.A bőre törékenységét kiemelte a ruha színe. Az arcát egy fekete maszk takarta.Titokzatos volt,nem lehetett megfejteni ki lenne ez a csodálatos lány.
-Köszönöm...remélem tetszeni fog amit előadunk.-mondta és lágy volt a hangja.
https://www.youtube.com/watch?v=CTTjLxXFg0k
A hangja gyönyörű volt.Egy férfivel táncolt,aki úgyszintén maszkban volt.Kecses mozgása,hajlékony teste.A férfi elment tőle és felkért egy másik lányt,de az álarcoslány tovább énekelt.A szemében a remény csillogott.Fel kéne kérni táncolni...Hirtelen felálltam és odaléptem elé és felkértem.Meglepődött,de elfogatta.Egy buja nevetés bujkált a szája sarkában.Most láthattam a szemét.Lélegzetelállító volt.Négy színű volt.Sötétkék,ami olyan volt mint éjszaka az ég,világoskék ami olyan volt mint nyári napokon az ég,sárgás mint őszi napokon a levél és a pupilla tövében vörös volt,mint a rózsa vagy a vér.
Mikor vége volt a táncnak,meghajoltam ő pedig pukedlizett.Utolsó pillantása a szemembe fúródott.Egy cetlire ráírtam a telefonszámom és gyorsan a ruhájára raktam,ahol nem esik ki.Ők pedig elmentek.Utoljára egy sportkocsiban láttam.A gyönyörű hosszú,szőke haja csak lebegett mögötte,mint a zászló.Reméltem megtalálja amit adtam neki cetlit.
*Elisabeth szemszöge ~
Kezdetben nem tudtam feloldódni éneklés közben,de utána már jobb lett mikor fölkért táncolni egy barna,göndör hajú srác.A smaragd színű szemében csak úgy csillogott a huncutság,az örömé és a kíváncsiságé.Jó volt nekem ez a perc,végre egy kicsit boldog is voltam.A szívemben az a rettenetesen nagy űr,most egy percre nem volt.Öröm s boldogság volt a helyén. Amit átéltem anyámmal kapcsolatban az szörnyű kín volt,még mindig nyitott szemmel látom,hogy édesanyám vérben ázott ruháját,hogy simul a szétszakadt testén.Az arca nyugalma,ahogy elsimultak a ráncai és ahogy véres foltok tarkították.A gyönyörű zöld szeme kifakultan,üvegesen csillogott rám,mintha mondana még valamit,de nem szólalt meg,nem lélegzett és a szíve megszűnt dobogni.Most egy kicsit végre felengedtem.Mikor vége lett odajött a fiú és megköszönte a táncot,megölelt.Éreztem ,hogy adott nekem valami papírdarabot.Nem örültem annyira mert nem akarok senkit magamhoz engedni,főleg nem egy srácot.Én csak is a feladatommal fogok foglalkozni.Senki nem fog megállítani benne mert az MEGHAL.
A banda tagokkal elmentünk a végén,az én kocsimmal mentünk.Utoljára még ránéztem a göndörkére.Egy nagy mosoly terült szét az arcán és gödröcskéi látszottak a szája sarkában.Erre nekem is mosolyognom kellet.
-Mi van Elis..megkedveltük a göndörkét??-kérdezte Isabella úgy nézve a srácot,mintha terül-terül asztalkám lenne.A tekintetével szerintem már felfalta azt a srácot.
-Nem.-mondtam érzelemmentesen.Ezt már rég kifejlesztettem.Ez a munkám,mindig azt mondani amit mások hallani akarnak ilyenkor,de csak itt.-csak megadta a telefon számát.Mi legyen kedves barátnőm??-kérdeztem huncut mosollyal,ami szinte olyan volt mint az igazi mosolyom.
-Háát..egy próbát megér.-mondta komolyan ,ami nagyon ritka dolog volt tőle.Miután mindenkit az erdő felé dobtam ki,meglepődtek,miért nem megyek velük.
-Na??Nem jössz vadászni??-kérdezte Gregg.A vámpírfogai kimeredtek.Mélyen belenézett a szememben és neki a szemében állandóan rengeteg érzelmet láttam,ha rám néz.Sosem tudtam,hogy épp mit látok a szemében,milyen érzelmet.Most szomorúságot is láttam.
-Mennem kell sajnos rengeteg dolgom van.-mondtam és szomorú arcot vettem fel.Elköszöntem tőlük és mentem.Miután hazaértem láttam édesapám otthon van.
-Szia-köszöntem neki és megöleltem.
-Szia-mondta és egy csókot lehelt a homlokomra.Örültem,hogy velem volt,még az anyám halála után is.Mindig velem volt onnantól kezdve,nem hagyott egyedül lelkileg.
-Na mi volt??Mit derítettél ki??-Kérdezte most már komolyan.
-Nem találtam semmit,de ma találkoztam egy bandával,és olyan illatuk volt mint.....mint......hogy is mondjam.....mint nekünk lent a fegyver raktárban.Meg egy kis varázslat is érezhető volt.Pedig emberek voltak éreztem a pajzsukon.Semmi természetfeletti erő,sem ilyenek.Furcsa volt.-mondtam neki komolyan,de nem mondtam azt,hogy megadta a telefonszámát.
Fájt nem mondani,de ez most az én feladatom,meg kell birkóznom,csak én léphetem át az akadályt ,én láttam azt aki megölte szeretett édesanyámat,én kötöttem vele ajánlatot,de még így sem történt semmi velem.Nem értettem meg,hogy mi van most,de úgy gondoltam muszáj lesz felhívni a srácot.Bepityegtem a számot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése