Csak azok érezhetik meg szívünk titkait, akiknek a szíve úgyszintén titkokat rejt magában.Nekem van titkom és van akivel megosztottam,de nem tudom mit érez.Futó kaland,szerelem első látásra vagy játszik egy ideig és elmegy,ahogy eddig mindenki.Anyám is csak itt hagyott,nem tehetett semmi ellene,de akkor is,itt hagyott.Abban a rettentően nagy és mély űrben ami bennem van már több éve,most nincs az a síri csend.Ott van Ő.Még friss seb,de begyógyulhat,de nem engedhetem meg magamnak,hogy elmondjam mert megutál ami vagyok és aki vagyok.Ez a srác lerombolta a falakat,úgy hogy nem okozott fájdalmat,eddig.Megtalálta a vadrózsákkal eltakart kiskaput.Belépett és nem tudom meddig marad.Meddig kísért a göndör haja amibe legszívesebben beletúrnék,a gyönyörűen ívelt ajkai akár a görög szobroké és a smaragdzöld huncutan csillogó szemei.Rabul ejtett.De,elmegy ahogy mindenki.Elmennek és üresség lesz a helyükön.Hisz ki képes egy olyant szeretni mint ami én vagyok.SENKI.Én mindig is egyedül maradok a pokolban.Nem szabad senkit magamhoz engedni,mert vagy nekem lesz fájdalommal teli élmény megint,vagy MEGHAL.Veszélyes életet élek,nem egy leány álom,de én szeretem minden veszély ellenére.Mégis néha elgondolkozom.Milyen lehet embernek lenni??Milyen??Milyen lehet az élet rózsaszín ködben??Milyen lehet az élet veszély nélkül??Vagy akár védtelenül??Milyen lehet arra kelni,hogy a kedvesed a kedvenc reggeliddel vár??Vagy akár egy csókkal??Ölelő karokban menedék minden és mindenki elől??Én sosem tudom meg.Nincs visszaút.Ez a sorsom,és elfogadtam,de vágyakozom ás álmodozom.Régen éltem emberi életet,nagyon régen.Már nem is emlékszem milyen volt,csalódásokkal a szívemben,hamis szerelemmel amit irántam éreztek és fájdalommal,kínnal teli volt.Mégis vágyakozom rá,hogy legalább egy percre visszakaphatnám őket.Régen mindenki összetörte a szívem,de én túlléptem rajtuk, mégis ami a határt meghúzta az-az anyám halála volt.Itt hagyott.Tudom nem tehet róla,de itt hagyott.Amit régen építettem falakat összedőltek és nem lehetett őket visszaépíteni.
Ránéztem az órára és hajnali kettő volt.Az utolsó emlékek megrohamoztak.A fiú közelsége ami leírhatatlanul jó volt,hazahozott és letett az ágyamra.Megpuszilt a puha ajkaival és egy darabig nézett.Aztán csak papírzörgést és tollírást hallottam.Elment.Felkeltem és rajtam volt a maszk.Bízott bennem.Elmosolyodtam.Nem értettem ezeket a reakciókat amiket kiváltott,hacsak rágondolok.Gyorsan felkapcsoltam a villanyt és elolvastam a férfias kézírást:
Kedves Elisabeth!
Remélem azért tetszett ami történt ma.Nagyon sajnálom,hogy a kérdésemmel felzaklattalak.Nem ez volt a szándékom,sem a célom.Remélem még ezek után szeretnél velem találkozni.Nem muszáj estét velem tölteni csak legyél velem.Én annak örülnék,ha velem lennél.A telefonszámomat tudod és én is a tiédet.Én keresni foglak.
Sok szeretettel:
Harry Styles
Éreztem egy kis bizsergést a hátamon.Odamentem a tükörhöz és megnéztem.Nem hittem el amit látok.Egy leopárdminta futott a nyakamtól egészen a lapockám aljáig egyre vékonyodó csíkban ,ami girbegurba volt.Az utolsó folt arany színű volt.Mégis hogy került oda???????Hogy??????Nem tudtam a választ.Mostanában sok mindenre nem tudtam válaszokat adni.Mi történik velem??Hirtelen rám tört az elviselhetetlen éhség.A vámpírfogaim kimeredtek az állkapcsomból élesen és hosszúan.Az alsó ajkam aljáig ért le,pedig nem ilyen hosszúak szoktak lenni.Vérhez kellet jutnom,mert ölni fogok.Amiben voltam elmentem az erkélyhez és leugrottam.Zajtalanul értem földet és futottam az erdő felé.Hirtelen megtorpantam és egy nagy,erős pumát láttam meg.Épp várta a prédát,ahogy én is.Nem is várta,hanem figyelte és az ÉN VOLTAM.Éreztem a hirtelen jött varázslat édes-mézes illatát.A puma szemei fénylettek,de nem természetesen,hanem furcsán.Ő nem egy közönséges állat volt.Támadópozícióba helyezkedtem és rá vicsorogtam ezzel jelezve,hogy megláttam és kész vagyok.Ebből a harcból egy győztes kerülhet ki,nem több.Nem várt mást,rám vetette magát.Én gyorsaságomnak köszönhető elővettem a tíz cm hosszú,ezüstkést és beledöftem.A szemében a döbbenet szikrája látszott és a düh tüze.Neki lökött a nagy mancsával egy fának,ami nagy reccsenéssel repedt ketté,ahol találkozott velem.Ezzel nem lehetett engem a földbe tiporni.Felálltam és ütöttem belé egyet,Ő messzebbre repült és én nem vártam meg míg felkel.Hanem mielőtt feleszmélt volna,hogy ott vagyok , elválasztottam a fejét a testétől.Csak úgy ömlött belőle a zamatos,meleg folyadék.Rubinvörös folyadék nekem olyan volt akár az embereknek a levegő vagy a víz.Meghalnék nélküle.Ez az életelemem.Beleharaptam a halott alakváltóba.Megnyugtató érzés volt amikor a meleg és sűrű folyadék lecsörgedezik a torkomon.Már nem marta az állkapcsomat az az éhség.Magamra néztem.Véres voltam rettenetesen.A gyönyörű vajszínű tűr szoknyám most véresen tapadt a lábamhoz,ahogy a farmeringem.De,jól éreztem magam végre.Ezt a percet egy taps vetett végre.Egy fehér maszkos,széle vállú alak lépett elő az erdő árnyékából.A köpenye ugyanolyan királykék volt mint amikor utoljára láttam.Olyan volt mint az éjszaka leple lenne.Gúnyos mosolyra húzta a száját.
-Újra találkozunk kedvesem.-mondta nyájasan,de a szeméből nem épp a kedvesség sugárzott,hanem a sötét hideg.Düh áradt szét a végtagjaimban,köpni tudtam volna tőle,de nem tettem,vicsorogtam.
-Látom nem volt gondod egy alakváltóval.Pedig igen erős volt.Erősebb és rafináltabb vagy mint hittem.-én meg nem köszöntem neki,nem érdekelt mind mond,hacsak nem a feladatommal volt kapcsolatos.
-Az ajánlat még mindig érvényes gyönyörűm.Remélem nem felejtetted el.-mélyen a szemembe nézett és mintha az érzelem halvány szikráját láttam volna azokban a sötét szempárban,de képzelődtem,mert azok a szempárok csak hidegek és mély sötétségbe burkolóztak.
-Tudom.-vicsorogtam még mindig támadópozícióban.
-Remélem is..-és ezzel eltűnt.
A harc kezdetét vette.A kezembe lett helyezve mindenki élete,itt dől el ki győz.Vagy a jó győzedelmeskedik,vagy a Föld sötétségbe burkolózik.Örökre....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése