Féltem önmagamtól, féltem az élettől, tőle is féltem.Az emberek nem hiába akarnak felejteni. Nem hiába menekülnek az emlékeik
elől, a rossz pillanatok elől, a kínos incidensekből. Hiszen félnek.
Félnek saját maguktól. Attól, akik lettek annak a bizonyos rossz
dolognak a következményeképpen. Elakarják temetni a fájdalmat, az őket
marcangoló, mélységes hiányt és kellemetlenséget, mely elől talán nem is
képesek menekülni. Mert nincs kiút számukra. Mert valamit meg kellett
tanulniuk az által, hogy történt velük valami, ami az egész életüket
felforgatta akár jó, akár rossz értelemben. Emlékezniük kell rá, hogy
tanulhassanak belőle, hogy erősebbek legyenek tőle. Erre csak azután
döbbentem rá miután megismertem Harryt.Ő az életemben az egyetlen jó dolog ami történt velem.Végre boldog voltam most az egyszer.De,magamat még nem fogadtam el,szerintem nem is fogom.Nem lehet egy ilyen szörnyeteget szeretni,akármit teszek,akármit csinálok én szörnyeteg vagyok és leszek,ÖRÖKRE.Ez ellen senki és semmi nem tehet semmit,még én magam sem.Soha nem akartam volna ezt az életet,nem vágytam volna,de mégis örülök,hogy az vagyok ami vagyok.Mert ez által megismertem azt a fiút aki iránt mély érzelmeket táplálok,és élek.Most a világ nem orkán utáni kegyetlenül szétmarcangolt hely,hanem egy kellemes napsugár.Ő megváltoztatott mindent.Már nem vagyok az aki voltam,de szörnyeteg maradtam.A gondolatomból Emma zökkentett ki.
-Hahó Elis..kicsöngettek és mehetünk hozzánk.-mondta és Jackkel furcsán néztek rám.
-Oké.-mondtam előre merengve.Mintha nem is én lennék.Gyorsan felvettem a kabátom és elindultunk.Mikor kiértünk a suli bejáratán,furcsa érzésem támadt.Hatalmas erőt éreztem magam körül.A testem melegebb lett,mintha a testem belülről a nap lenne ami melegít.A szívem dobogott,és éreztem a vérnek zúdulását az ereimben.Minden szervem megvolt,a hallásom még éles maradt,a szaglásom sokkal jobb lett,a látásom másabb.Megtorpantam.Mi történik velem?????A levegőt szinte ittam.Nem értettem semmit.Az erdő felé néztem,és megláttam anyám gyilkosát miközben gúnyosan elmosolyodott.A fülembe éreztem a levegővételét és a hangját:
"Ez csak a kezdet...kezdődik a harc..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése