Egész nap nézett,de nem jött oda,nem szólt hozzám.Olyan volt,mintha csak engem látott volna,senki mást.Mintha kiszemelt lennék,mintha a rengeteg gyönyörű rózsaszálból engem választott volna.A legsötétebbet,ami egy eldugott helyen növekedett,az árnyékban.A szirmai ólomsúlyként hullottak le róla.Szinte halott volt,de mikor rám nézett,élettel teli lettem.Mintha nem is az a halott növény lennék,hanem a legszebb,a legerősebb és a legkülönlegesebb rózsa a világon.De,nem mutathatom meg mit érzek iránta.
Mindennap felkerül egy maszk az arcomra.Elbújok,mindentől és mindenkitől,de mégis semmitől és senkitől.Szinte még apám előtt rajtam van.De,mikor rám nézz Harry,önmagam vagyok és szerte foszlik minden réteg.Az apám most már nem lányaként néz rám,hanem mint egy kulcsra.Ami egy titkot őriz,az anyám halálának a kulcsa.Egy kulcs lettem a szemében,nem a lánya.A szívemben az űr még nagyobb lett.A gyász,a keserves fájdalom,a kín amit minden nap minden percében átélek és a lelkiismeret furdalás tölti ki azt a mély és fekete űrt.Nem létezem a szemében,akár ha sűrű ködbe lennék burkolózva a szeme előtt.A család ami eddig legalább egy keveset volt velem,most szertefoszlott.Régen kiskoromban mindig vidáman jelentette ki,hogy a lánya vagyok.Ölelt és szeretett.Rengeteget nevettünk és titokzatosan mindig előkerült egy ajándék.De ez a múlt.Most nem ezt az évet írjuk,nem a múltban élünk.Nem lehet a múltban élni,mert felemészt.Mindig a jelen a fontosabb.
Sokszor ezek a kérdések tolonganak bennem amikor meglátom az apámat.Milyen lehet a Karácsony az örömmel és a családdal??Milyen lehet amikor testvéred van,akire vigyázni kell vagy aki felnéz rád,vagy akire TE nézel fel??Milyen lehet..
Bárcsak még egyszer átélhetném ezeket...
1867..a múltam töredéke..
Éppen a bálra készülődtem,mikor édesanyám betekintett.Már csak a hajam maradt,amit a szobaleány göndörített be.A ruhám nagy abroncsos volt és pánt nélküli.Vajszínű volt az egész és a mell részén gyöngyök és kristályok ékesítették.Az alja nagy volt és tűr,a sminkem kiemelte a tengerkék szememet.Már indultunk volna amikor ugye édesanyám betekintett.Egy nagy bársonydoboz volt a kezében,ami királykék volt.Odaadta és kinyitottam,megdöbbentem mikor megláttam.Egy gyönyörű nyaklánc volt benne amin egy könnycsepp formájú medál csüngött a közepén.A medál egy swarovski kő volt ami igen ritka volt.Nagyon nehezen lehetett beszerezni.Nagyon szorosan megöleltem.
Miután megérkeztünk,segített apám nekem és anyámnak kiszállni.Mindenkin erős színű ruhák voltak,csak rajtam volt világos árnyalatú ruha.De,nekem meg nem volt legyezőm,mint a többinek.Mindig eltakarták az arcukat,ha egy olyan férfi nézett rájuk aki igen tekintélyes,vagy hozzáillő volt.De,én ezt utáltam.Mindig szaladtak a barátnőihez és elfecsegték ki és hogy nézett rájuk.Utáltam.Talán ezért is voltam mindig különc.Sosem barátkoztam senkivel,főleg nem ilyen lányokkal.Mindig is különc voltam,mondjuk nem tehetek róla.Apám és anyám mindig másra hagytak,mindig a mamámmal voltam.Neki voltak fiai akikkel voltam egész nap mikor lekenyereztek a szüleim nekik.Mindig is a harc vonzott.Imádtam a küzdést.
Mikor beértünk a gyönyörű terembe,anyám és apám már elküldtek a többi lányokhoz,e én nem oda mentem hanem egy külön kis sarokba.Kevesen voltak ott és én csak néztem kik mennek ki-be.Egyszer egy szőke hajú,gyönyörű smaragd zöld szemű és magas,izmos fiú lépett be a terembe.A lányok kacéran néztek rá és nevetgéltek,de ő mintha keresett volna valakit,nézett körbe.Egy pillantásra sem méltatta őket.A végén rám esett a pillantása és egy nagy mosoly terült szét az arcán.Felém vette a lépteit.A lányok irigykedve néztek rám.
-Jó estét-hajolt meg előttem és kézen csókolt-Kit tisztelhetek Önben??-miközben még szilárdan álltam a tekintetét,észrevettem,hogy a keze hideg.Nem meleg,mintha nem lenne testhője.Lehet,hogy beteg?
-Elisabet Doyle.-mondtam érzelemmentesen.
-Én Stefan Horte.Lenne kedve egy tánchoz??-a szemében csak úgy ragyogott a vágy és a remény.Nem tudtam mire vélni.
-Ezer örömmel.-és indultunk a tánc térhez.Nem tudtam,hogy ennek az úriembernek van egy démoni oldala.Ő a Teremtőm.Én meg beleszerettem,Ő volt aki kiégette belőlem a szerelmet és a szeretetet.Onnantól fogva,hogy megváltoztatott más lettem.Erősebb és falakkal védve voltam.Ő volt az aki ÖRÖKRE megváltoztatott MINDENBEN......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése