Más vagyok.Mássá tett az ellenségem.Nem vámpír vagyok,hanem alakváltó,de még érzem a vámpír énem énjét,de mégis alakváltó lettem.A fülembe hallottam még a hangját ami beindította a fejemben a vészcsengőt.
"Ez csak a kezdet...kezdődik a harc.."
Most fogtam fel igazán mibe mentem bele tinifejjel.A halálba,nem is mert Őt majd szolgálni,a POKOL lesz.Mibe mentem bele ÉN???MIBE??Normális lény/ember nem ment bele volna.De,én nem a normálisak közé tartozom.Amúgy is különc voltam,most meg megmutattam magamnak és mindenkinek,hogy tényleg KÜLÖNC vagyok.Bevallom őszintén féltem ettől az alaktól,féltem.Nem is,mert rettegek.Nem lehet leírni milyen érzelmeket vált ki belőlem,rosszat,de mégis olyan érzésem van,mintha ismerném.Mintha az agyam eldugott kis helyében,mégis tudtam volna ismerem ,azon kívül,hogy mielőtt kegyetlenül és hideg gyilkossággal megölte az anyámat.A gondolataimból most Jacob zökkentett ki.
-Elis jól vagy????-nézett bele a szemembe és megölelt.Hirtelen megdermedt.Érezte a meleget ami csak úgy sugárzott belőlem,pedig tudta ,hogy én hideg bőrű vagyok.Belenézett a szemembe és még jobban látni lehetett a sárgás szemében,a döbbenet szikráját.Láttam a szeméből,hogy a tekintetem is megváltozott.
-Gyorsan gyere..-mondta miközben megfogta a kezemet és elindultunk szinte futva,az autóhoz.Én beültem és egy pillantással még megdicsértem Harryt,akibe beleszerettem.Ő meg mélyen belenézett a szemembe.
*Harry szemszöge ~
Nem tudtam mi van velem.Mit érzek igazából??Mit??Nem tudom,de nem tudom Elisabethet kiverni a fejemből,de nem is akarom.Hirtelen az iskola bejáratánál megtoppant és nagyon nézte az erdőt.Hirtelen láttam a pajzsán,hogy megváltozik.Most már csak az alakváltó tiszta,és erős energiáját,ami rettentően erős volt,éreztem.Bizsergés futott át a testemen.A varázslat édes-mézes illatát is megéreztem,és hirtelen láttam mit néz a lány.Egy alak volt ott.Egy fehér maszkos férfi,akit ismertem.Ő a célpontunk.Őt kellet megölni.De,eltűnt....
A lány még megdermedve nézte az erdőnek azt a részét,ahol előbb még a célpont volt.Van valami köze ahhoz???Mi történt a lánnyal??
Muszáj volt kideríteni,de hirtelen elindult egy fiúval aki azt hiszem jó barátja volt,é utoljára rám nézett a lány.A tekintete vadállatias volt.Mintha felfalna engem most azonnal,de megláttam azt a szikrát a szemében,félelem vagy elzárkózottság??Nem tudom...de eldöntöttem kiderítem Ki és Mi ez a lány,meg akarom Őt ismerni minden áron.
*Zanh szöge ~
Épp kaptunk egy telefont,hogy a célpontunk az erdőben van.Gyorsan lementünk és összeraktuk a fegyvereket.Mikor odaértünk éreztük a varázslat tömény,erős édeskés szagát.Meglepődtem,mikor egy szőkehajú lány suhant el sebesen,nem ember volt.Utána eredtünk.Sikerült megsebesíteni a jobb lábát,de nem adta fel futott és még sikított is.Nem értettem ezt miért síkit.Hirtelen megállt egy nagy mezőn,mi nem támadtunk.Láttuk,hogy szinte ömlik a lábából a vér.Különleges illata volt neki.
-Niall,nézd meg a pajzsát.-mondtam és ere a lány megfordult.Niallben megfagyott a vér.
-Én...tud..tud..tudom ki..őő..-nyelt egy nagyot és a lány majdnem összeesett mikor,Niall odaszaladt és megfogta.Az arcán sűrű könnyzápor gördült le.Ki lehetett??Aki ennyire fontos volt neki??
Hirtelen odamentünk és láttuk,hogy a lány hasonlít Niallre.uram atyám Ő Elisabeth!!!Jézusom és mit tettem vele??Amilyen gyorsan csak tudtam átöleltem.Kiskorunk óta ismertük őt,de egy idő után nem tudtunk róla semmit.Hirtelen eltűnt az apjukkal együtt.Niall mindig magát okolta ez miatt,kerestük,de mintha a föld nyelte volna el.Sehol nem volt.
*Elisabeth szemszöge ~
Miután Jacobnek elmondtam mindent,elfutottam.Olyan érzés lett úrrá rajtam,hogy oda kell mennem a suli melletti erdőbe,mert így megtudok valamit a múltamból.Valami nagyon fontosat ami most sorsdöntő pillanat lesz.Hirtelen négy fiatal fiú kezdett utánam futni,és nem voltak lassúak.Olyan ismerősek voltak,de nem érdekelt,azonnal elvetettem ezt a gondolatot mikor az egyik megsebezte a lábam.Vérzett nagyon,de futottam.Mentem előre,de hirtelen megálltam,megfordultam és láttam az egyik sír.És beugrott kik ők...... De, már csak a sötétséget láttam,utolsó erőmmel megszólaltam.
-Bátyus...-csak ennyire tellett mert már körülölelt a sűrű sötétség leple,amiből nem tudtam megszabadulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése