Miután visszatértem a szobámba,akkor uralkodott el rajtam a félelem.Az apám élete és mindenkié a kezemben van.Az én kezemben.De,mégsem félek,mert tudom,hogy mindent megteszek amit tudok.Nem hagyom,hogy Ő nyerjen semmiképpen sem.Akkor minden elveszne.Minden.
Elmentem gyorsan a zuhanyzóba és lesikáltam a vért és a ruhát kidobtam a szemétbe.Jól esett a meleg víz és a kedvenc tusfürdőm együttes hatása.Az illat ami terjengett a fürdőben az a vérszag és vanília illat volt.Furcsa párosítás,de nem érdekelt.Mindenhol lemostam magam és átöltöztem a pizsamámba,ami egy csipkés és selyem hálóing volt.Imádtam az anyagát és a térdemig ért.A hajamat is megmostam.Vizes hajjal és tisztán kerültem be az ágyamba.Holnap korán kelek hisz attól még,hogy természetfeletti lény vagyok,még kell járnom iskolába.
Egész éjszaka nem aludtam,mondjuk fáradt sem voltam.Gyorsan elmentem lefürödtem és felvettem egy sötét színű farmert,ami csőnadrág volt,egy kötött bő,vajszínű hosszujjút,egy barna táskát és egy kötött sapit,és ez mellé a kedvenc napszemüvegemet ami olyen pilóta szemüveg volt.Ez mellé egy magassarkú ami barna volt és mentem is le.
Imádom ezt az összeállításomat.Gyorsan még fölvettem egy fekete bőrdzsekit.Gyorsan feltettem egy kis natúr sminket.A hajamat elengedve hagytam és elindultam a garázsba.Beültem a fekete sportkocsimba és elindultam a suliba. Mikor a parkolóba értem odaszaladt hozzám az egyik legjobb barátnőm,Emma:
-Tudod ki lesz az új osztálytársunk???-kérdezte és szinte táncolt örömében.
-Nem, ki??-kérdeztem agyon kiváncsian,ki lehet az akiért ennyire oda van Emma.Mikor beértünk a suliba megöleltem a másik legjobb barátomat.Nekem alig van barátom,igen.Itt sem engedek senkit magamhoz közel,kivéve Emmát és Jacobot.Őket akkor ismertem meg mikor ideköltöztem,vagyis tíz éve ismerjük egymást.Tudják mi vagyok és előtte rettegtek tőlem,de utána elfogadták mikor megmentettem őket egy súlyos autó balesettől.Onnantól kezdve semmi sem állhatott a barátságunk útjába.
Ledermedtem mikor elém tárult az aki ide fog járni.A szívem érte dobogott,féltem meg fogja látni ki vagyok.Maszk nélkül meglát.Nem lehet.Nem ismerhet meg.A lányok csak körülötte forogtak,a nyálukat folyatták érte és nézték.De őt ez nem izgatta.Körbe körbe nézelődött,mintha keresett volna valamit vagy valakit.
-Harry Styles.-mondtam és Emma szinte táncolt.A szemüveg szerencsére rajtam volt.Nagyon örültem neki és annak is,hogy a sapkám is védelmezett a kíváncsi szeme elől.Megcsörrent a telefonom,megnéztem ki az és:Harry volt.
-Bocsi Em mindjárt jövök oké??-mondtam és válaszra sem hagytam méltatni,elindultam a WC-be.Bementem és üres volt nagy megkönnyebbülésemre.
-Igen??-mondtam bele a telefonba álmosan.
-Szia Elisabeth,őő te jársz iskolába??-kérdezte és hallottam,hogy szidja magát a furcsa kérdés miatt.
-Igen miért??-kérdeztem nevetve.
-Mert,most mondta a menedzserem,hogy kéne járnom egy nyelvi tanfolyamos osztályba és itt Londonban van a legjobb,és az egyetlen iskola.Most épp itt vagyok.Te épp nem ide jársz??-kérdezte én meg nem tudtam mit mondani.A szívem igent mondott volna neki,de az agyam nemet.Két tűz között voltam,de a végén a szívem mondta ki.
-De...-mondtam és máris éreztem az ujjongást a hangjában
-Szuper,ne fed föl magad,én kitalálom majd ki vagy.Oké??-mondta és titokzatosan csengett.
-Hajrá...-mondtam neki és letettem.Nem hittem el ,hogy pont én fogom ezt játszani.Detektíves játék.Hmmm....azért el leszek én ma.Mikor kiléptem a mosdóból egyből megrohamozott Emma és Jacob.
-Te ismered az új fiúd,mert a telefonba a te nevedet mondta és te is épp nem szem előtt voltál.HMMM???-nézett vidám szemmel a barátnőm de Jacob szemében valami szomorúságot láttam.
-Látásból és egy keveset beszéltem vele..ennyi-nem akartam semmi be bele keverni őket.
-Majd mesélj suli után oké??Elmegyünk hozzám anyáék úgy sincsenek itthon.-és ezzel kézen fogva mentünk be a terembe.Nekem a terem most pokolnak számított mikor beléptem.Nem számítottam volna erre....lefagytam az ajtóban.......
Harry ült abban a padban ami előtt ülni szoktam.Most meglátja ki vagyok.Gyorsan leültem és égetően éreztem a tekintetét a hátamba.Bejött a tanár és síri csönd lett.Emma like kézjelét láttam csak,na meg a többi lány irigykedő pillantásukat.
*Harry szemszöge ~
Nem bírtam aludni,még mindig nem tudtam kiverni a fejemből a lányt.Ő az egyetlen lány akibe tényleg szerelmes vagyok.Bevallom.A lány a fejembe vésődött.Lehetetlen kiverni,de nem is baj,nem akarom kiverni a fejemből.
Reggel telefoncsörgésre ébredtem.Mikor felvettem meghallottam,hogy a menedzser volt és azt akarja,hogy menjek suliba mert nem tudok németül,de a többiek meg igen.Ezért iskolába kell járnom.Megnéztem a sulit és az osztályomat.Egy Elisabeth nevű lány járt oda,nem volt kép róla ,de volt egy érzésem ,hogy ő lesz az.
Mikor beértem a lányok ezrei jöttek oda hozzám képért,fotóért,mwg ilyenek.Még az egyik azt akarta,hogy csókoljam meg,meg azt hogy vegyem feleségül.Igazából ne érdekeltek,sem a tanulás,engem a lány érdekelt nagyon.Láttam egy sportkocsit ami fekete volt.Egy lány szállt ki belőle és tudtam,hogy ő az.Ne akartam rögtön letámadni semmivel.Nem akartam,hogy tönkre tegyem ezzel az életét.Riporterek tömgelege meg ilyenek.Így aztán felhívtam és ő meg bement a mosdóba.Most már biztosra mentem és amikor beléptem a terembe gyorsan elfoglaltam egy helyet.Mikor bejött és elém ült örültem.Egész órán néztem őt,a haja még mindig gyönyörű volt.Megint éreztem azt az erőt,még friss volt,de éreztem.Erős volt nagyon,de még mindig nem tudtam,hogy mi ő.De,az arca így is gyönyörű volt,akár egy festmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése